Régi hagyomány a Pannónia Középiskolás Kollégiumban, hogy asztalitenisz-versenyt rendez középiskolás kollégiumok részére, ezt a hagyományt folytattuk január végén, amikorra meghirdettük mérkőzéseinket.
Hogy mennyire vágytak az egyes kollégiumok egy kis mozgásra tél végén, azt jól mutatja, hogy tizenkét kollégium jelezte részvételét a sporteseményen, nevezetesen: az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium kollégiuma, a BEKK, Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium, a Kisfaludy Károly Középiskolai Kollégium, a Deák Ferenc Középiskolai Kollégium, a Tapolcsányi Általános Iskola középiskolai kollégiuma, a Bolyai János Műszaki Technikum kollégiuma, Horvát Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium kollégiuma, Fábry Zoltán Középiskolás Leánykollégium, a Váci Mihály Középiskolai Kollégium, a József Attila Középiskolai Kollégium, valamint a Káldor Miklós Kollégium.
Ennyi jelentkezőnél azon is lehetett izgulni, hogy be tudjuk-e fejezni az eseményt még létszámellenőrzés előtt (a lányoké 21.00-kor van)… Szűken, de sikerült (leszámítva azt, hogy a tanároknak „kért” verseny elmaradt, bár egy nagyobb szünet alatt, amíg a lányok döntőjének kialakulását vártuk az időközben kiürült klubban, a tanárok is ütőt ragadhattak). A kollégisták 16.15-re érkeztek a Pannóniába, az igazgatói köszöntő és egy rövidebb beszédem után, ahol a verseny lebonyolításának módjára is kitértem kezdődhettek el a mérkőzések, nagyjából tehát négy órán át tartott az esemény.
A lányok az ebédlőben kaptak helyett, és itt külön ki kell emelnem Tóth Lajos régi kollégánkat, aki több évtizedes nevelőtanári munka után érkezett vissza kollégiumunkba, hogy segíthesse a verseny megvalósulását, egymaga, pihenő nélkül vezette le a lányok mérkőzéseit.
A mérkőzések izgalmasak, a hangulat jó volt, a meccsek közben a kollégiumok nevelőtanárai „értekezhettek” egymással, ha másról nem is, legalább egy-két új információval lehetett gazdagodni egy hasonló intézmény sajátosságairól, vagy épp hasonlóságairól, illetve volt olyan kollégium, aminek a nevével eddig nem is találkoztunk (talán ők se a miénkkel), és épp ezért is volt érdekes a találkozás. Ahogy a tanárok „barátkoztak” egymással, úgy a diákok között sem csak a versengésről volt szó, a verseny egyik legkedvesebb momentuma volt számomra az, amikor a versenyző tizedikes diáklányunk rögtönzött táncot lejtett a „tapolcsányi” egyik „jó fej”, tizenkét év körüli fiú versenyzőjével, aki „ellen” még néhány perce nagyban szurkolt a barátnőjével (aki szintén versenyző volt), hogy a helyi fiú versenyzőt segítsék.
Másik emlékezetes pillanat volt, amikor a „szünetben” feljött a lányok legjobb (akkor még nem végső győztes) versenyzője, és a legjobb helyezést elért fiúval rögtönzött meccset játszottak, amit meg is nyert talán nem kis meglepetésre.
Voltak tehát „elraktározásra” érdemes pillanatok a versenyen, amiért érdemes volt eljönni, ha nem is nyerhetett mindenki meccseket, azért a játék és találkozások öröme még is domináltak az eseményen.
Helyezettek
Lányok:
Fiúk:
Lehota Roland
Made with
Landing Page Builder