Pannóniások a kézilabdagálán

A gála azért is ígérkezett érdekesnek, mert többek között a közelmúlt időszakának olyan neves magyar (vagy a magyar válogatottban játszó) játékosai ölthettek újra kézilabdás mezt, akik a 90-es évek és a 2000-es évek elejének világhírű kézilabdázói voltak. Mint később kiderült, részt vett a gálán a KEK-győztes, BL-döntős, világbajnoki negyedik helyezett, kétszeres világválogatott Éles József, a magyar válogatott színeiben 2002-től játszó, KEK-győztes és olimpiai negyedik Carlos Reinaldo Pérez, valamint a 2019-ben visszavonult kétszeres BL-győztes, olimpiai negyedik helyezett, világválogatott Nagy László is eljött, mindannyian sokszoros magyar bajnokok, akik koruk legjobb kézilabdázói közé tartoztak. Még egy esemény emelkedett ki a programból: a januári közös magyar--szlovák rendezésű Eb beharangozójaként a résztvevő magyar válogatott tagjai is eljöttek, hogy tiszteletüket tegyék a rendezvényen. De ne szaladjunk ennyire előre, menjünk vissza a kollégiumtól való indulásig!

Nem messze a kollégiumunktól a 75-ös trolira szálltunk, irány a BOK Sportcsarnok, azaz a végállomás a Puskás Ferenc Stadion megálló a trolival. A közeli látnivalók közül pedig a monumentális Puskás Ferenc Stadionon kívül a Földtani Intézet csodálatos, szecessziós épületét találtam a leginkább megtekintésre valónak, ezért odamentünk először. Visszafelé sétálva a Puskás Ferenc Stadion kertjébe tértünk be, ahol hatalmas szobrok vártak ránk.

A séta után visszaballagtunk a csarnokba, ahol az eddigi kézilabdás műsornál izgalmasabb események kezdődtek: az egyetemista korú kézilabdázók egész jó kis mérkőzést játszottak. Az egyik fő attrakciója a gálának mégiscsak az volt, hogy egy óra körül megérkeztek a válogatott tagjai, akik jókedvűen beszélgettek egymással, majd a szurkolókkal is váltottak néhány szót, miközben azok - és mi is - dedikációkat gyűjtöttünk be az ismert sportolóktól. 

A gála csúcspontja mégis ezek után jött: a rég nem látott sztárok meccse következett! A gálát közvetítő áhítattal ejtette ki a régi nagy játékosok neveit, amikor Éles Nagy Lacinak, Nagy Laci pedig Gulyásnak passzolta a labdát: De jó érzés is azt a három nevet egymás után mondani! – kiáltott fel. A játékosok meg-megvillantottak valamit egykori tudásukból, és elégedetten konstatálhatta a néző: ezt a meccset a játék miatt is jó nézni, nem csak a ritka pillanatért, hogy ennyi régi, jó játékost együtt lehet látni újra a pályán! Szóval nagyszerű volt az időzítés: a két legfontosabb esemény a gála közepére került. Az egykori sztárok meccse után már úgy gondoltuk, hogy a leginkább várt eseményeket sikerült megnéznünk. Izgalmas élményekkel gazdagodva tértünk visszatérni a kollégiumba.

Szerző, szervező: Lehota Roland